Bloodlust 3. – Estéli látomások
– Az egész 1823-ban kezdődött…
A csillagok táncot jártak fejünk felett, s a Hold ezüstös fényében fürdő Damien hangja kizárta az alsóbb szintek mulatozásának zaját. Ha akartam volna, akkor se tudtam volna másra figyelni, mint bársonyosan mély hangjára, dallamos szavaira, egész lényéből áradó sejtelmes ragyogásra. 1823-ban… Elemi erővel sújtott le rám a megdöbbenés: egy olyan történetet fogok hallani, amely közel kétszáz évre nyúlik vissza. A vágy, hogy megálljon az idő, s végiggondolhassam, átélhessem a pillanatot keveredett a sürgető érzéssel, amellyel magamba akartam szívni minden egyes adatot, morzsát Damienről.
– Ez volt az esztendő, mely magával hozta az újjászületésemet: ekkor váltam azzá, ami ma vagyok…
Bloodlust 2. – Sötét titkok
Ez már egy lányregényhez is sok lenne. Egészen biztos vagy benne, hogy érdekel a többi is? Nehéz manapság olyan beszélgetőpartnert találni, akit valóban érdekel, amit mondasz. Rendben, rendben. Folytatom. De hol is tartottam? Ó, igen, a repülőtérnél…
Tehát elindultam Damien, és az új életem felé.
– Megcsináltad, kislány. – vigyorgott csúfondárosan Damien.
– Dugulj el, Damien! – háborodtam fel, majd kisvártatva újra megszólaltam: – Ne hagyd, hogy megbánjam.
– Nem fogod, biztosíthatlak.
Bloodlust 1. – Sonja
Szóval tudni akarod, hogyan történt? Nem is tudom, hol kezdjem… Olyan, mintha mindig is az életem része lett volna. A megismerése előtti időszak elmosódott emlékfoszlányok halmaza csupán. Tizennyolc vagy tizenkilenc éves lehettem… Az akkori legjobb barátnőm, akinek már a nevére sem emlékszem, elráncigált egy házibuliba. Az égvilágon semmi kedvem sem volt menni, de annyira erősködött, hogy végül úgy döntöttem, elmegyek, és majd fejfájásra hivatkozva hazamegyek egy kis idő elteltével. Fogalmam sem volt, hogy az lesz életem legmeghatározóbb estéje.
A lakásba lépve csak egy szokványos buli kellékeit érzékeltem: hangos zene, tompa fények, részegedő fiatalok, alkohol és még több alkohol. Hülyén táncoló emberek egyvelege, akik látszólag mindannyian jól érzik magukat, de belül… Nos, ki tudja, belül mit gondolnak, nem igaz? A barátnőm belevetette magát az emberek forgatagába, és egy szempillantás alatt eltűnt a szemem elől. Nagyot sóhajtva az italokkal megrakodott asztalhoz sétáltam, és öntöttem magamnak valamit egy gyanús külsejű üvegből. De hát mit számított, nem igaz? Kezemben a pohárral sétálgatni kezdtem a lakásban, de egy ismerős arcot sem láttam.